A legrútabb autók

Az autók egyaránt képviselik a mérnöki csodákat és a dizájn vívmányokat, de nem minden gyártósorról legördülő jármű remekműnek számít. Míg egyes vezetők a teljesítményt helyezik előtérbe az esztétikával szemben, tagadhatatlan, hogy az autóipari dizájn formálja vizuális környezetünket. Az alább bemutatott járművek kivívták helyüket a történelemben – nem szépségükért, hanem azon megkérdőjelezhető dizájnválasztásaikért, amelyek évtizedekkel később is vitákat generálnak.

1. Sebring-Vanguard Citicar: Amerika elektromos különlegessége az 1970-es évekből

Az 1974-es olajválság idején született Sebring-Vanguard Citicar Amerika válasza volt az üzemanyag-hatékonysági aggályokra. Ez az elektromos jármű kora legkelendőbb elektromos autójává vált, közel 4300 eladott egységgel – lenyűgöző teljesítmény, tekintettel arra, hogy eredetileg a Citibank irodái között ingázó alkalmazottai számára tervezték.

Főbb műszaki adatok:

• Motorteljesítmény: 3,5 lóerő
• Végsebessség: 57 km/h (35 mph)
• Hatótávolság: Körülbelül 90 kilométer feltöltésenként
• Biztonsági jellemzők: Nincsenek
• Gyártási évek: 1974-1977

A Citicar dizájnja volt az Achilles-sarka – egy páncélozott jármű és egy kisbusz között félúton lévő kínos hibridre emlékeztetett. Szokatlan megjelenése ellenére a jármű rést talált magának a szűk utcákkal rendelkező városi területeken és a környezettudatos technológia korai felhasználói körében. Ma az amerikai autóipari történelem egyedülálló darabjaként emlékeznek rá, pontosan jellegtelen és szokatlan külseje miatt.

2. Daimler SP250: A sportautó halszerű arccal

A Daimler SP250, amelyet korlátozott számban gyártottak (mindössze 2645 darabot), lenyűgöző ellentmondást képvisel – kiváló teljesítmény vitatott stílusba csomagolva. Ez a ritka brit sportautó egy válságban lévő vállalattól származik, amelyet azért terveztek, hogy meghódítsa az amerikai piacot az 1950-es évek végén.

Teljesítmény kiemelések:

• Motor: V8, 2,5 literes hengerűrtartalom
• Lóerő: 140 LE
• Végsebessség: 201 km/h (125 mph)
• 0-96 km/h gyorsulás: 9,5 másodperc
• Jellemzők: Félgömb alakú égésterek, SU karburátorok

Bár az SP250 kora viszonylatában tiszteletreméltó teljesítményt nyújtott, elülső dizájnja maradt a legemlékezetesebb – és legvitatottabb – jellemzője. A jellegzetes hűtőrács és első homlokzat egy törött állkapcsú halra emlékeztetett, olyan megjelenést teremtve, amelyet a kritikusok ritka abszurditásként írtak le. A gyártás 1964-ben megszűnt, így ez rendkívül ritka látvány a modern utakon.

3. Citroën Ami 6: Franciaország szeretett csúnya kiskacsa

A Citroën Ami 6 lenyűgöző, 18 éves gyártási futamot élvezett (1961-1979), bebizonyítva, hogy a szokatlan dizájn nem mindig jelent kereskedelmi bukást – legalábbis a megfelelő piacon. A 2CV alvázon épült, ez a francia autó meglepő slágertermékké vált szülőhazájában.

Műszaki adatok:

• Motor: Kéthengeres, 602 cm³ léghűtéssel
• Teljesítmény: Kezdetben 22 LE, később 35 LE-re frissítve
• Sebességváltó: Négysebességes kézi
• Üzemanyag-fogyasztás: 6 liter 100 km-en
• Végsebessség: 106 km/h (66 mph)
• Elérhető változatok: Berline, Tourisme, Comfort és Club (4 kerek fényszóróval)

Az Ami 6 legjellegzetesebb vonása a fordított lejtésű hátsó ablak volt – egy annyira különc dizájnválasztás, amely ténylegesen vonzotta a valami mást kereső francia vásárlókat. 17 év alatt körülbelül 2 millió darabot adtak el Franciaországban, így valódi bestsellerré vált a hazai piacon. A nemzetközi vásárlók azonban kevésbé voltak megbocsátóak a szokatlan stílusával szemben. 1969-ben a Citroën megpróbálta modernizálni az autót felújított hátsó ablakkal, frissített hűtőráccsal és első tárcsafékekkel, de az alapvető dizájn továbbra is polarizáló maradt.

A francia rajongók még mindig védelmezik az Ami 6-ot, mint korának elegáns, ízlésesen megtervezett járművét. Az értékesítés 1966-ban érte el csúcsát, amikor Franciaország legkelendőbb autójává vált – bebizonyítva, hogy a szépség valóban a szemlélő szemében van.

4. Fiat Multipla: Olaszország legvitatottabb kisbusz dizájnja

Az 1998-ban piacra dobott Fiat Multipla megkérdőjelezte a hagyományos autóipari dizájnt egyedi megközelítésével a családi szállítás terén. Míg a Fiat az innovatív három-egymás mellett ülőhely-konfigurációt hirdette, a kritikusok egy másik megkülönböztető jellemzőre összpontosítottak: a különös elülső dizájnra, amely világszerte megosztotta az autórajongókat.

Mi tette vitatottá:

• Jellegzetes kétszintes elülső dizájn külön elhelyezett fényszórókkal és műszerekkel
• Szokatlan “dupla buborék” stílus
• Hatüléses konfiguráció (három sor kettő, vagy 2+2+2)
• Kompakt külső méretek tágas belsővel
• Gyártás: 1998-2010

Az eredeti Multipla megjelenése túl radikálisnak bizonyult sok vásárló számára. Több év csalódást keltő értékesítés után a Fiat 2004-ben újratervezte az elülső részt, hagyományosabb megjelenést teremtve. Az irónia nem kerülte el a kritikusok figyelmét: egy olyan országban gyártott autó, mint a Ferrari, a Maserati és az ikonikus Fiat 500 hazája, ennyire szokatlanul nézhet ki. A Multipla következetesen a világ legrútabb autóinak listáit vezeti, mégis példányai még mindig fellelhetők az európai utakon Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban – azok értékelik, akik a funkciót a forma fölé helyezik.

5. Marcos Mantis: A brit sportautó, amit senki sem akart

Az 1971-ben bemutatott Marcos Mantis a brit sportautó-történelem egyik legszerencsétlenebb dizájntörekvését képviseli. Még a sportautó-rajongók is nehezen tudták értékelni kínos arányait és egymásnak ellentmondó dizájnelemeit.

A kritikusok által azonosított dizájnhibák:

• Csatornafedélre emlékeztető elülső hűtőrács
• Rosszul elhelyezett téglalap alakú fényszórók
• Túlzottan széles első oszlopok
• Egyenetlen derék vonal, amely megzavarja a vizuális folyamatot
• Eltérő ablakméret (nagyobb hátsó ablakok, kisebb első ablakok)
• Magas első sárhányók kínos krómozott fényszóró-keretekkel
• Megnyújtott tengelytáv négyszemélyes karosszériával, nehézkes arányokat teremtve

Műszaki ambíciók:

• Célzott végsebessség: 265 km/h (165 mph)
• Teljesítmény: 335 LE
• Célpiac: Egyesült Államok
• Összes gyártott darab: Mindössze 33 egység

A Mantis négyzet alakú acélvázat tartalmazott a Marcos hagyományos fa tartószerkezete helyett, két nagy részből álló üvegszálas karosszériával. Az autó azonban soha nem érte el a tervezett amerikai piacot az új károsanyag-kibocsátási szabályozások és biztonsági követelmények miatt. A mindössze 33 járműből álló korlátozott gyártás egyszerre meglepő és érthető a vitatott dizájn fényében.

6. Tata Nano: A világ legolcsóbb autója

A Tata Nano hírnevet szerzett a világ legolcsóbb autójaként, körülbelül 2500 dolláros kezdő árcédulával. Ez az indiai autó az alapvető közlekedést helyezte előtérbe a luxussal, kényelemmel vagy hagyományos esztétikával szemben.

Amit a Nanóból hiányzott:

• Hagyományos csomagtartó (csak az utastérből hozzáférhető)
• Gumi ajtótömítések
• Szervókormány
• Autórádió rendszer
• Légkondicionáló
• Légzsákok
• Fékrásegítő
• Csak három kerékcsavar (négy vagy öt helyett)
• Egyetlen külső visszapillantó tükör
• Központi zárrendszer
• Ködlámpák

Amit viszont tartalmazott:

• Kéthengeres, 630 köbcentis, hátul elhelyezett motor
• Vízhűtés elektronikus üzemanyag-befecskendezéssel
• Teljesítmény: 30+ LE
• Négysebességes kézi sebességváltó
• Négyajtós ferdehátú konfiguráció
• Meglepően tágas utastér
• 15 literes üzemanyagtartály
• R12 kerekek (135 mm elöl, 155 mm hátul a jobb vezethetőség érdekében)
• Karosszériaszínű lökhárítók
• Elöl elhelyezett pótkerék (hasonlóan a klasszikus Zaporozhetshez)

A Nano minimalista megközelítése minden részletre kiterjedt – az ajtókat be kellett csapni a megfelelő záráshoz a hiányzó tömítések miatt, és az egyetlen szélvédőtörlő megfelelő lefedettséget biztosított a kompromisszum ellenére. A műszerfal csak az alapvető műszereket tartalmazta: sebességmérő, kilométeróra, üzemanyagmérő és hat figyelmeztető lámpa. A minimális felszereltség és szokatlan megjelenés ellenére a Nano figyelemre méltó belső teret és kapacitást kínált.

7. Bond Bug: Nagy-Britannia háromkerekű “zseb-szupersportkocsija”

Az 1970 és 1974 között gyártott Bond Bug a brit autóipar kísérlete volt egy megfizethető, szórakoztató jármű létrehozására fiatal vásárlók számára. Ez a háromkerekű sportautó jellegzetes tetőnyitó rendszert tartalmazott a hagyományos ajtók helyett.

Egyedi jellemzők:

• Konfiguráció: Kétüléses, háromkerekű dizájn
• Bejutás: Felnyitható tetőburkolat ajtók helyett
• Motor: Elöl elhelyezett Reliant egység, 700 cm³
• Teljesítmény: 29-31 LE (a kompressziós aránytól függően)
• Végsebessség: 170 km/h (106 mph)
• Karosszéria: Műanyag konstrukció (akkoriban divatos)
• Felfüggesztés: Keresztlengő-függő hátsó felállás

Dizájn jellemzők:

• Rendkívül alacsony sziluett
• Meredeken dőlő szélvédő
• Emelkedő kupola alakú karosszéria
• Élénk narancssárga szín (a leggyakoribb)
• Térvázas konstrukció profilcsövekből

Szokatlan megjelenése ellenére egyes rajongók még mindig szépnek tartják a Bond Bugot. A “zseb-szupersportautó” és trendi kütyü címén hirdették a brit fiataloknak, a standard konfiguráció meglepően szegényes volt – még a rádió, fűtés és pótkerék is opcionális extrák voltak. Egy négykerekű export változat is készült az európai piacok számára.

Záró gondolatok: A szépség és a dokumentáció egyaránt számít

Ezek az autóipari különlegességek bebizonyítják, hogy a szokatlan dizájn nem mindig akadályozza meg a kereskedelmi sikert – néha még hozzá is járul a kultikus státuszhoz és a gyűjtők érdeklődéséhez. Bár ezek a járművek isteninek tüntették fel a többi autót az összehasonlításban, mindegyik betöltött egy egyedi rést az autóipari történelemben.

Függetlenül attól, hogy milyen autót vezet – szépet vagy szokatlant – a megfelelő dokumentáció elengedhetetlen. Ha még nincs nemzetközi jogosítványa, könnyedén és gyorsan igényelhet egyet oldalunkon. Nemzetközi jogosítvánnyal nemcsak Olaszországban, hanem bárhová bérelhet autót, ahová utazásai vezetik!